India – 1. felvonás: Mumbai

Traditional Indian clothing

Mumbai. Micsoda hely! 3 napot töltöttünk ott, és teljesen kikészültünk. Fizikailag főképp, de érzelmileg sem volt épp könnyű.

Annak ellenére, hogy korábban hónapokig utazgattunk Ázsiában és megfordultunk már jónéhány népes nagyvárosban, a kultúrsokk jócskán fejbekólintott minket – a nyomor, a hangzavar és a mocsok egészen új dimenzióival szembesültünk itt. Most már pontosan értem, mire gondoltak azok az ismerőseim, akik Indiából hazatérve azt mesélték, hogy a luxust és a legmélyebb szegénységet gyakran csak egy autóút választja itt el egymástól. Sőt, utólag azt mondom, néha még az sem.

Mindezekkel már a hotel felé tartva a közel másfél órás taxiút során szembesültünk a mumbaii reggeli csúcsforgalomban.
Ekkor már majdnem 24 órája voltunk talpon, ugyanis közép-európai idő szerint reggel 6 felé járt az idő. Ezen kívül a sofőr alig értett angolul, és nem tudta, tulajdonképpen fogalma sem volt róla, hogy hol is van a hotel. (Mivel Indiában nem illik konkrétan nemet mondani semmire, amikor kérdeztük tőle az elején, hogy tudja-e, hova akarunk menni, bólogatott.)
Na de végül hosszas keresgélés után sikerült becsekkolnunk a hotelbe, és a szobánk tényleg teljesen rendben volt: melegvíz, kényelmes ágy, és tiszta környezet várt ránk itt; pont amire szükségünk volt.

Victoria building

Ezen a ponton a kimerültség és az első sokk élmény a taxiút során teljesen ledöntött minket a lábunkról, szóval az egész délutánt alvással töltöttük. Őszintén szólva nem nagyon vonzott minket a kinti káosz. Vacsorázni végül kimentünk, de miután megtudtuk, hogy van egy étterem a hotel szomszédságában, nem is erőltettük, hogy távolabbra menjünk. Mivel közel-távol nem volt más fehér nő, képzelhetitek, milyen kellemetlen volt a bámuló tekintetek kereszttűzében sétálni az utcán. Az étteremben végül a kaja is iszonyat finom volt – bár néha azt hittem, kigyullad a szám az erős fűszerezéstől -, emellett hihetetlenül olcsó is (egyszer sem fizettünk 4-5 eurónál többet, pedig mindig ittunk is valamit az étel mellé), szóval a következő napokra törzsvendégek lettünk itt. 🙂 Annak ellenére, hogy az étlap angolul volt, persze fogalmunk sem volt, hogy mi micsoda, ezért az volt az általános taktikánk, hogy a vegetáriánus ételekhez lapoztunk, és minden nap találomra kiválasztottunk 2 különböző fogást. Szerencsére egyszer sem kellett csalódnunk.
A következő két napon aztán kicsit többet kalandoztunk a városban. Csináltunk pl. egy autós városnézést, aminek során döbbenetes helyekre jutottunk el.

Hotel Taj Mahal

A legdurvább és legmegrázóbb számomra az úgynevezett nagy  “Washing laundry” – vagyis Ázsia legnagyobb szabadtéri mosodája  – volt, ahol az emberek egy amolyan belső udvarban a szabad ég alatt mosták a gyalogszerrel, taligákon odaszállított ruhákat. Volt egy-két óriási mosógép is, amelyekkel – a sofőrünk szerint – a kevésbé piszkos holmikat mosták. Európai szemmel hihetetlen volt látni ezt a helyet, ahol lebetonozott gödrökben mostak az emberek, a száradó ruhákkal pedig telis tele volt minden.

Biggest open laundry in Asia

Aztán jártunk az ún. Gandhi-házban, ahol Mahatma Gandhi életéről láttunk egy nagyon informatív kiállítást. Micsoda inspiráló ember!

Aztán persze egy-két szentélyt is meglátogattunk, valamint egy gyönyörű parkot – Hanging Gardens -, amely Mumbai legmagasabb pontja, így szép kilátás nyílik innen a városra. (A szmog miatt sajnos nem lehetett túl messzire ellátni.) A túra utolsó aktusaként másra sem vágytam, mint egy forró capuccinóra, a sofőrünk pedig volt olyan kedves, és elvitt minket egy közeli Starbucksba. A jetlag okozta enyhe fejfájásra igazi orvosság volt ez a kis koffein fix. 🙂

View on Mumbai

14:15-kor testileg-lelkileg olyan fáradtan érkeztünk vissza a hotelba, mintha  egész nap úton lettünk volna. Hihetetlen, mit tesz az emberrel a hőség, a zaj, a por és a rengeteg új benyomás kombinációja. Ezután már csak vacsorázni mozdultunk ki, a nap hátralevő részét pedig pihenéssel töltöttük, jetlagünket és egyre intenzívebb megfázásunkat kúrálgatva.
Utolsó mumbaii napunk is hasonlóképp zajlott. 2-3 órára kimerészkedtünk, és Colabában, Mumbai turisztikailag legfrekventáltabb városrészében sétálgattunk, ami túravezető nélkül is biztonságosnak bizonyult.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy másnap nem örömmel és megkönnyebbüléssel szálltunk be a taxiba, amely a reptérre vitt minket. Az univerzum nagyon kegyes volt hozzánk az utazás napján, ugyanis a repülőn, amellyel Dél-Indiába utaztunk tovább egy nagyon kedves és beszédes indiai lány ült mellettünk, így végre feltehettük neki minden idő közben felhalmozódott kérdésünket az indiai kultúrával kapcsolatban.  (Ezekről az érdekességekről majd egy következő posztban mesélek.)

Nori got blessed too

Recieving blessing

 

 

 

 

 

 

 

Utólag már látjuk, hogy egyenesen Európából érkezve eléggé mélyvíz volt Mumbai. Ennek ellenére örülök, hogy megtapasztaltuk ezt az extremitast: láttuk hogy hogy is lehet élni, és még inkább hálásak  vagyunk, amiért ilyen szerencsés környezetbe születtünk. A boldogság számunkra tényleg gyerekjáték kellene, hog legyen.

Minden kép itt

Comments are closed.